Michael Jackson és testvérei 1963-ban léptek elõször színpadra, majd hat évi kemény munka után 1969-ben szerzõdtette le õket a világ legnagyobb fekete lemezkiadója, a Motown. A csapat nagyon sokat köszönhetett az ottani gárdának, egy idõ után azonban terhessé vált Jacksonéknak a Motownos emberek mindenhatósága, s valószínleg a részesedésükkel sem voltak elégedettek.
Így 1976-ban kényszerüen maguk mögött hagyva addigi dalaik szerzõi jogait, s a csapat nevét, átigazoltak egy akkor még kis céghez, az Epic Recordshoz. A kiadónál mindenben Jacksonék kedvére tettek, s Michaelék bizony nem szégyellték zsebre tenni a tiszta nyereség 50%-át sem, ami azóta is egyedülállónak mondható a szórakoztatóiparban. Hiszen egy átlagos sztár maximum 12%-ban, s a Madonna nagyságú mûvészek is legfeljebb 24%-ban részesülhetnek ebbõl az összegbõl. Ez a kivételezett helyzet alapozta meg Michael kiváló anyagi helyzetét, s lett forrása késõbb számtalan vitának.
Az Epic azonban még így is nagyon jól járt. A Jacksonok évrõl-évre újabb anyagokkal jelentkeztek, amelyek rendre elfoglalták helyüket a listák élén, s kibontakozóban volt Michael Jackson karrierje is, aki elsõ nekifutásra 1978-ban elkészítette minden idõk legtöbb példányszámban elkelt fekete lemezét, majd 1982-ben mintegy mellékesen piacra dobta Thriller címû nagylemezét, amelynek mára 52 millióra duzzadt eladási számai egyedülállóak és utolérhetetlenek.
Még a legádázabb kritikusok sem tagadják, hogy Michael Thrillerje és az általa keltett "hullámok" emelték ki a zeneipart a hosszú évek óta tartó válságából, s az sem kérdéses, hogy a 80-as években az amerikai zenepiacon "helyezkedõ" Sony, Michael Jackson miatt vásárolta fel az Epic Recordsot.

Az Epic felvásárlása Michael munkájában nem hozott jelentõs változást. A Sony nem kezdett bele nagyobb változtatásokba, s Jackson a már jól bevált csapatával dolgozhatott tovább.
1987-ben megjelent a Bad címû albuma, amely a maga 30 milliós eladott példányszámával visszaesést jelentett a Thrillerhez képest, emberi léptékkel mérve azonban még így is fenomenális volt. Egy átlagos amerikai szupersztárnak évekre van szüksége ahhoz, hogy ennyi lemezt el tudjon adni.
A felhajtás azonban minden korábbit felülmúlt, s Michael gyakran olyan üzleti fogásokhoz folyamodott, amelyek minden bizonnyal sértették a Sony érdekeit. 1985-ben jótékonysági lemezt jelentetett meg a saját kontójára, 1986-ban Disneyékkel szövetkezve elkészítették az EO Kapitányt, 1987-ben a Segaval egy videójátékot, majd két éves koncertkörútra indult a Pepsivel. 88'-ban ráadásul a Sonyt megkerülve kiadott egy bestsellerré vált önéletrajzi könyvet, valamint egy filmet Moonwalker címmel, amely minden idõk legtöbb példányszámban elkelt zenei videója lett.
1989-ben feltehetõleg a Sonyval való egyezkedés miatt törölték egy lemez megjelenését, majd 1990-ben robbant a bomba, s Michael Jackson megkötötte a szórakoztatóipar legnagyobb szerzõdését a Sony Music Entertainmenttel. Utólag világosan látható, hogy a Sony ezzel a módszerrel próbálta meg "betörni" Michaelt, s behatárolni a mozgásterét.

A ma oly sokat emlegetett mega szerzõdéssel egy nagy probléma van: senki sem ismeri a tartalmát Michael Jacksonon és néhány Sony bennfentesen kívül. Ugyanis mind a mûvész, mind a kiadó érdekeibõl kifolyólag az ilyen jellegû dolgoktól távol tartották a nyílvánosságot. Így az errõl szóló híradásokat nagyon óvatosan kell kezelnünk. A kiszivárogtatott információk 800 millió és 1 milliárd dollár közé teszik a szerzõdés értékét, amelyben mind Michael Jackson, mind a Sony kötelezettségeket vállalt egymás felé, s mostmár formálisan is tagja volt Michael a japán Sony-csoportnak.
A most nyílvánosságra került információk szerint a szerzõdés bizonyos számú lemez megjelenésérõl, koncertek megtartásáról szólt, illetve az ezekkel kapcsolatos jogi kérdéseket rögzítette, Michael helyzetére való tekintettel, igen bonyolultan.

Mindenféleképpen érdemes néhány szót ejteni a Sonyról, mint vállalatról. Minden hiedelemmel ellentétben a Sony nem amerikai központú vállalat, igaz amerikai leányvállalata, a Sony Corporation of America mára ismertebbé vált, mint az anyacég. Ez alá tartozik a Sony Broadband elnevezésû újonnan létrehozott cég, amely olyan részeket felügyel, mint a Sony Pictures, avagy a Sony Mucic Entertainment. A Sony Music Entertainemnt pedig többek között tartalmazza az Epic Recordsot, amelynek mûvésze Michael Jackson.
Az egész céget átlengi a japán gondolkodásmód, s a legfontosabb döntéseket ma is az anyacég hozza meg, amely igazgatótanácsát néhány rendkívül konzervatívan gondolodó úr alkotja, akik közül a legfiatalabb is inkább a 60-hoz jár közel. Michael nagyon jó kapcsolatot ápolt a Sony Music korábbi vezetõjével, akivel Jermain Jackson szerint ezt az egész céget felépítették. S szerencsés módon barátjának tudhatta az 1997-ben elhunyt japán Sony vezért is, aki több alkalommal személyesen járt közben Michael ügyében.

Bizonyára sokan megdöbbentetek a honlapra pár nappal ezelõtt felkerült cikk olvasása közben, amely a gyermekmolesztálási üggyel foglalkozott. Íme egy még vadabb történet, amely ellen egyenlõre nem szól semmi sem:
A 90-es évek elején Michael Jackson egyre gyakrabban jelent meg befektetõként a piacon, s növekedett az üzleti élet iránti addig sem enyhe érdeklõdése. Az 1990-ben alapított Jackson Entertainment bukása után Elizabeth Taylorral, Yoko Onoval és Michael Millikennel szövetkezve Sony részvények felvásárlásába kezdtek. Elizabeth Taylor tekintve, hogy kapcsolatban áll a világ legbefolyásosabb és leggazdagabb embereivel, partikat szervezett Jackson Neverland farmján, ahol "pénzt kalapoztak" az akcióhoz.
A Sony feltehetlõeg értesült az akcióról, s még annak kezdetén megtorolta azt. Mint feljebb leírtam, a Sony minden porcikájában japán vállalat, s egyáltalán nem nézik jó szemmel azt, ha amerikai szerez jelentõs részesedést a cégen belül, mégha az az õ sztárjuk is. S, hogy még egy adalékkal szolgáljak a Sony "eszköztárát" tekintve, a japán mamutvállalatok egyáltalán nem zárkóznak el a jakuzáktól, az ottani alvilágtól, s senkinek se legyenek illuziói: mindenáron megvédik az érdekeiket.
Még ugyanebben az évben, 1993-ban Michael Millikent perbe fogják, Michael Jacksont pedig gyermekmolesztálással vádolják meg. Mindkettõ magánélete és karrierje látja kárát az eseményeknek.
Mind a mai napig egyetlen szál sem köti a Sonyt az akkori vádaskodásokhoz, azonban a viselkedése az adott helyzetben több volt, mint furcsa. Egyetlen alkalommal sem álltak ki Michael mellett, sõt a cég érdekeltségéhez tartozó újságokban, TV-kben hagyták, hogy rágalmazások, vádaskodások hangozzanak el.
A viszony innentõl kezdve érezhetõen megromlott Jackson és a Sony között. Az 1995-ben megjelent HIStory miatt tovább romlott a kapcsolatuk. Michael nagyon sok dologban másképpen gondolkodott, mint a Sony, s mivel egyik sem engedett, minden új anyag megjelenése valóságos kis háborúvá fajult. A külvilág ebbõl nem sokat érzett, ez senkinek sem tett volna jót. A Rajongók közül is csak páran kapták fel a fejüket egy állitólagosan Michael környezetébõl (netán magától Michaeltõl) származó idézetre, miszerint "a Sony jobban ért a Playstation reklámozásához, mint egy CD kiadásához".

Sok forrás úgy állítja be a jelenlegi helyzetet, mintha Michael Jackson miatt bukott volna meg az új nagylemez, sajnos a tények figyelmen kívül hagyásával.
A 2001. Október 29-én megjelent albumot hosszas harc elõzte meg. A 90-es években keletkezett szakadék tovább tágult a Sony és Michael között. Alapvetõnek számító dolgok hiányoztak, mint a mûvész bizalma a kiadó felé, illetve a kiadó teljes támogatása a mûvész munkálkodásában. A huzavona 2000-ben kezdõdött meg, amikorra az album elsõ megjelenését beharangozták. A máig kiszivárgott információk szerint Michael valóban sokat "ült" az anyagon, azonban a megszabott határidõkhöz tartotta magát. Valakik a Sony részérõl rendszeresen belsõ információkat juttattak ki rész munkákkal kapcsolatban az album megjelenésérõl. Majd mikor ezt Michael menedzsmentje megcáfolta, pletykákkal kellett szembenézniük. Az állandó dátum tologatás azt az érzetet kelthette az emberekben, hogy Michael nem képes elkészíteni az anyagot, a Sony pedig nem akar pénzt szánni rá. Utólag azonban kiderült, hogy Jackson a 16 albumra került dal mellett megközelítõleg még további 40-et készített, s, hogy ez lett minden idõk legdrágább lemeze, amelynek csak a stúdió költségei 30 millió dollárt emésztettek fel. Ez bizonyára nem az utolsó pillanatban dõlt el, s Michael csak a sajtó áldozatává vált.

Jackson ekkor talán elõször életében, azóta azonban egyre gyakrabban, személyesen kényszerült a promóció irányítására. 2001. Márciusában egy rajongói ünnepségen személyesen jelent meg, hogy bejelentse még 2 hónapot dolgozik az albumon Rodney Jerkinssel, aztán mindenféleképpen leadják azt. Májusban egy Sony bennfentes megerõsítette, hogy Michael bemutatta az album anyagát a vezetõségnek, akiket lenyûgözte a végeredmény. Az ember azt gondolná, hogy ezek után már minden zökkenõmentesen ment. Sajnos nem.

Michael már rég leadta az anyagot, amikor a sajtó még mindig arról cikkezett, hogy az õ alapossága miatt késlekedik a megjelenés. Az elsõ kislemez megjelenésének dátuma ide-oda lett tologatva, majd Augusztus elején hideg zuhanyként ért mindenkit, hogy két new yorki ráadióadó engedély nélkül leadta Michael legújabb számát, a You Rock My Worldöt. A kiszivárogtatás másnapján a Sony mintegy megadva magát hivatalosan bejelentette, hogy mikorra tervezik az Internetes és rádiós premiert. Mint idén tavasszal kiderült a két new yorki állomás szerkesztõje Michael jóbarátja, tehát elképzelhetõ, ha ez a kiszivárogtatás nem történik meg, a megjelentést tovább húzzák, ezzel is rossz hírét keltve a dalnak.

Úgy tûnik ez is túl késõ volt már. Az Invincible nagylemez túl késõn jelent meg ahhoz, hogy bármelyik jelentõs jövõ évi díjátadón indíthassák.
A You Rock My World rádiós premierje minden várakozást felülmúlt, a kislemez már megjelenése elõtt a legjobb 20 között volt. Mindenki számára világos volt, hogy az emberek kíváncsiak Michael Jacksonra. Olyan népszerüséget ért el a dal, amelyet már csak egy jó videóklippel és a kislemez megjelenésével lehetett volna fokozni. A videóklip megjelenése azonban nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, s mint utólag kiderült, Michael minden eszközzel harcolt a végeredmény ellen, a Sony azonban választás elé állította: vagy ez, vagy semmi. A kislemez megjelenését rosszabbul nem is lehetett volna idõzíteni, hiszen mire az megjelent Október elején, a dal népszerüsége már lankadni kezdett.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy ezt a dalt szánták az új nagylemez elõfutárának. Azt, hogy ez mennyire volt szerencsés választás, s hogy a videóklipben milyen hibák voltak, ne firtassuk. Azt azonban mindenkinek meg kell értenie, hogyha egy ilyen belsõ csatározás következményeként egy album sláger dala nem a várakozásoknak megfelelõen szerepel, azaz esetünkben nem válik number one dallá a legnagyobb piacokon, az nagyon nagy kihatással van a nagylemez eladásaira is. Hiszen a Jackson Rajongók mindenféleképpen megvásárolták azt, az újabb vásárlók megnyeréséhez viszont egy jól bevezetett elõfutárra van szükség, ami a Sony gáncsoskodása miatt sajnos nem valósulhatott meg. Ez nagy mértékben hozzájárult az album népszerüségének csökkenéséhez.

A Sony ezek után a terrortámadásokra való tekintettel ráerõltette Michaelre a Cry címû dal megjelentetését, amely még a legfanatikusabb Rajongók szerint is az album leggyengébb dala volt. Ennek megfelelõen rosszul szerepelt mind a rádiókban, mind a TV-kben, s az eladások is igen szörnyüen alakultak. Michael nem volt hajlandó részt venni a dal videóklipjének forgatásán sem, amelyet így eléggé elitélhetõ módon a Sony egyszerüen nélküle gyártatott le.
Ha azt keresnénk kinek köszönheti az album a kezdeti sikertelenségeket, akkor most 2:0 lenne a Sonynak.

Joggal kérdezné ilyenkor az ember, hogy a látványos ballépések után miért nem nyúlt hozzá a Sony az album többi dalához, amelyek egytõl-egyik az új Michael Jackson hangzásvilágot képviselték? Így talán mind az eladásokat, mind Michael és a cég jó hírét gatyába lehetett volna rázni. A zseniális Butterflies Októberben még bekerült a rádiókba, s a Rajongók várakozásainak megfelelõen heteken belül a listák élére került, ellentétben a You Rock My Worldel. Michael azonnal el is készítette a dal kislemezét, rajta egy Eve remixel. A közönség visszajelzése abszolút pozitív volt, a lemezt Michael határidõre elkészítette. A Sony ekkor nyúlt a legkeményebb eszközhöz: beszüntetett minden kommunikációt a lemezrõl, megszüntette a promóciót, s visszavont minden készülõben lévõ munkát.

Minderre magyarázat lehet a bulvársajtó által terjesztett pletyka, hogy nem fogyott jól az Invincible? Határozottan nem. A nagylemez az elsõ héten példátlan módon 13 országban került a listák élére. Az utolsó negyedévben csak Britney tudta überelni Michaelt, a 2001-es összesítésekbõl pedig kiderül, hogy az Invincible volt az év 11. legtöbb példányban elkelt zenei anyaga, s mindezt két hónap alatt érte el. A Butterflies egészen Január végéig töretlen népszerüségnek örvendett az amerikai rádiókban, s mindemellett Michael 2 hónap alatt 3 teltházas koncertet tartott, amelyekre nem órák, hanem percek alatt elkelt minden jegy. A Madison Square Garden beli koncertjének sugárzása házi rekordott állított fel a CBS-nél. A Washingtonban megrendezett What More Can I Give koncert pedig az év második legnagyobb rendezvényévé vált. S az emberek nem lennének kíváncsiak Michael Jacksonra? A Sony azonban mindezek ellenére semmilyen szinten nem vette ki a részét a koncertek szervezésébõl, sõt arra sem vette a fáradtságot, ami minden más kiadónál természetes, hogy a koncertek sugározása közben reklámozzák az új elõadó lemezét, ezzel is nagyban növelve az eladásokat (itt jegyezném meg, hogy a CBS, amely leadta a Madison Square Garden beli koncerteket a Sony csoporthoz tartozik, tehát semmilyen akadálya nem lett volna a reklámok leközlésének).

Jogos a kérdés: miért akarná tönkretenni egy kiadó a saját mûvészét? Merthogy a szándék tagadhatatlan a Sony részérõl, a megértéséhez azonban 1985-ig kell visszatekintenünk.
Michael Jackson 1985-ben 47,5 millió dollárért megvásárolja az ATV Zenemûkiadó Vállalatot, amely többek között 251 Beatles dal és számtalan nagy mûvész dalainak szerzõi jogtulajdonait tartalmazza. 1991-ben hivatalosan nem megerõsített információk szerint ennek a cégnek 50%-át eladja a Sonynak egy igen jelentõs összegért. 1995-ben azonban Tommy Mottola jelenlétében szerzõdést írnak alá egy Sony/ATV nevü cég létrehozásáról, amelyben Michaelnek 50%-os tulajdonrésze van. Késõbb ehhez a céghez kerül a Sony mûvészek dalainak jogtulajdona is (1999-ben átkeresztelik LL Cool/Sony/ATV-re).
A már legalább 8 éve tartó ellenségeskedésbõl kifolyólag az utóbbi években Michael világossá tette a Sony számára, hogy amint lejár az 1990-ben kötött szerzõdése a céggel, mindenestül ott hagyja õket, azaz magával viszi többek között a Beatles katalógust is. Tudomásunk szerint a 2001. Októberében megjelent Invincible nagylemezzel Michael minden kötelezettségét vállalta a Sony felé, így érthetõ az, hogy miért most élezõdött ki ennyire a helyzet.
S, hogy mire ez a nagy felhajtás a gombafejüek legjobb számait tartalmazó katalógus körül? Az elmúlt évben a Sony Music Entertainment csak egy hajszállal kerülte el, hogy ne negatív mérleggel zárja az évet. S ez a hajszál bizony a Beatles válogatás lemeze volt, amely hihetetlen módon még most is 18 millió példányban kelt el, valójában minimális ráfordítással. Ezen kívül Michael persze sok más értékes anyagot magával vinne, többek között a Thriller albumát, amely egy kincses bánya, hiszen nem lehett tudni mikor érik újra reneszánszukat a rajtuk lévõ dalok.

Michael 2002. Januárjában megpróbálta saját kezébe venni az irányítást, azonban rá kellett döbbennie, hogy a kiadója támogatása nélkül, amelynek jogi alapon beleszólása van mindenbe, amit csinál, nem juthat semmire sem.
Hiába készítette el a Butterflies kislemezt Eve közremûködésével, hiába nyerte meg Mel Gibsont, Chris Tuckert és Britney Spearst egy új videóklip forgatására, s hiába állt mellette George Lucas ILM-je, illetve John Woo rendezõ az Unbreakable videóklip elkészítésében, a projectek sorban megszüntek.
Olyan vádak is érték Jacksont, miszerint az nem volt hajlandó részt venni a promócióban, az album népszerüsítésében. Mármint milyen promócióban? Mert a Sony önnállóan néhány újsághírdetésen kívül többre nem volt képes. Ha Michael régi barátja, David Gest nem szervezi meg a szeptemberi koncerteket szinte semmilyen promócióról nem beszélhetnénk. Michael ezek után egyedülálló módon megint részt vett egy nyílvános csevegésen az Interneten, ahol az albumot népszerüsítette, valamint elõször karrierjében dedikálást tartott New Yorkban. Aztán fellépett mûsorokban, mint az MTV Music Awardja, megjelent rádiós adásokban, ahova mind saját kapcsolatain keresztül jutott el. Januárban átvette az Évszázad mûvésze díjat az American Music Awards gálestjén. S Michael Jackson nem volt hajlandó promótálni a saját lemezét?

Ahogyan promótálásra, ugyanúgy pletykák terjesztésére is felhasználhatja a Sony a sajtóban való érdekeltségeit. Agyonhallgatott eset volt az, amikor kiderült Michael sajtószóvívõjére nyomást gyakorolva azt a hírt terjesztették el, hogy Michael több száz millióval tartozik a Sonynak. Miután Michael bejelentette, hogy csatlakozik Al Sharptonhoz a szórakoztatóipar beli igazságtalanságok felderítéséhez, a Sony azonnal közleményt adott ki, amelyben elmondta, hogy Michael Jackson semmivel sem tartozik nekik. Jackson ugyanezt már korábban is elmondta, hozzátéve, hogy még egy dupla válogatás albumot kell megjelentetnie a Sonynál, aztán szabadon távozhat.

Úgy tûnik menthetetlenül véget ért a szórakoztatóipar egyik leghosszabb és leggyümölcsözõbb kapcsolata. A kérdés az, hogy vajon mikor és milyen eredménnyel zárul a kialakult háború!

"Just because you read it in a magazine
Or see it on the TV screen
Don't make it factual"