BEVERLY HILLS - Michael Jackson elsõ szavaiból kiérezni, hogy õszinte beszélgetésünk lesz. Bocsánat a bõröm miatt - mondja. Éppen a bõrgyógyásztól jövök. Úgyhogy tegyen úgy, mintha nem látná. Nehéz engedelmeskedni ennek az utasításnak, amikor a szórakoztatóipar legalaposabban nagyító alá vett figurájával beszélsz. Akinek jópár különcsége is van, mint például, hogy álcázza magát a nyilvánosság elõtt és vastagon sminkeli magát, ha kamera elé lép. Igaz, Jackson ma csak kevés makeupot visel, de a maszk sosem tûnik el teljesen.

Amit mára meghirdettünk az egy nincs-titok interjú, ami idõnként átcsap harcijátékba, szemelõtt tartva Jackson mûvészetét - ellenére az Epic Records egyik újságírójának korábbi ígéretére - kötöttség nélkül. Minden témát elõre nyíltan bevallottunk, kivéve a pedophilia ügyet. Az 1993-as Jackson ellenes per megállapodása - amely állítja a szexuális visszaélést egy 13 éves kisfiúval szemben -, megakadályozza a feleket, hogy megbeszéljék a részleteket. Jackson indulatosan elutasította az állításokat akkor és azóta sem került elõ a téma.

Ez a téma nem került szóba ebben az egy órás interjúban sem. Kevésbé botrányos témákat - az ex-feleségei, a plasztikai mûtétes kalandjai, aggodalmai amirõl régebben is beszélt - tartottak kissé kényesnek, amikor elõkerültek.

Egy akadályba ütköztünk, miután Jackson nosztalgiába esett híres barátjaival kapcsolatban. Frank Sinatra felettünk lakott. Minden nap látott minket, ahogy kosárlabdáztunk. Fred Astaire is a közelben lakott. Szerettem volna beszélni velük, tanulni tõlük és figyelni rájuk. Azok arany pillanatok voltak. Amikor 16 éves voltam, minden éjjel Las Vegasban léptünk fel és Elvis (Presley) meg Sammy Davis Jr. szokott mellettem és a testvéreim mellett ülni sorban és rendreutasítani minket. Sose használjatok drogokat! mondták nekünk. Én sosem felejtettem ezt el.

Emlékeztetve a saját fájdalomcsillapítási szokásaira Jackson elnémult. Trudy Green manager és az Epic képviselõje Steve Einczig ellenõrizték a beszélgetést, akik megtiltották Jacksonnak, hogy válaszoljon, még akkor is, ha bevallotta az addaktivitását és a rákövetkezõ orvosi kezelést egy TV nyilatkozatban, közel 10 évvel ezelõtt.

Trudy ismét félbeszakított, amikor a beszélgetés Debbie Row-ra irányult, aki Jackson 2 gyermekét szülte 1996 és 1999 közötti házasságuk alatt. Úgy látszik a 4 éves Prince és a 3 éves Paris, Jackson kizárólagos õrizetére vannak bízva, állandó társaságnak. Kértem, magyarázza meg azt az állandó híresztelést, miszerint a házasság azért volt megrendezve, hogy utódok szülessenek. Jackson elhallgatott.

Nem, nem, nem! - tiltakozott Green - Nem ezért vagyuk itt!

A második döfés: A gyerekek az anyjukkal is töltenek valamennyi idõt?

Õ nem akar errõl beszélni - vetette közbe Green - Ez az interjú Michaelrõl, mint szórakoztatóról szól.

Nem bánom! A hírességeket gyakran nagyító alá helyezik, így van ez Jackson szinpadon kívüli életével is. Ha Jackson egyetért, hogy beszéljünk a személyes dolgairól akkor lesz kerek a történet.

Jackson szakmai teljesítménye a showbusiness-ben eltöltött 38 év alatt - enyhén szólva - figyelmet érdemel. 65 millió albumot adott el az USA-ban, 44 szóló slágere van és az 1982-es Thriller még mindig a történelem legnagyobb számban eladott albuma a bûvös 26 millió példánnyal.

Az Invincible október 30-án jelent meg és egybõl No. 1 lett a Billboard listáján 366,000 példánnyal - kb 25,000-el megszégyenítve a HIStory-t. Az albumról megjelentek olyan rádió slágerek, mint a You Rock My World és Butterflies, de a negyedik hét után kicsúszott a Top 10-bõl, a november 13-i Michael Jackson: 30th Anniversary Special mûsor tévé adása ellenére is. A két órás CBS speciált abból a két New York-i koncertbõl szemezgették, amely köszöntötte Michael 30 éves szóló munkásságát. A 25.6 milliós nézõsereg elég bizonyíték arra, hogy Jackson bûvereje megmaradt.

Ma sincs kivétel. A bámészkodók a Beverly Hills Hotel-ben vetnek egy pillantást Jacksonra, ahogy az út megtisztul és Michael besurran, arcát álcázva, kalapban, napszemüvegben és sebész maszkban. 40 percet tölt velünk, ahogy Green elõírta.

Végülis elkészülve a meghallgatásra, Jackson kézfogással üdvözli látogatóit, egy szégyenlõs mosoly és egy szokatlan megjegyzés az arcbõrérõl. Úgy látszik makeupja az orcájára és az állkapcsa vonalára korlátozódik. Szemöldöke sötétre kihúzva, ápolt; mély barna szeme, szemhéján talán szemhéjfesték van, de lehet az eredeti bõrbetegségének a maradványa is. Vitiligo, egy autoimmun rendellenesség (a szervezet a saját szövetei ellen termel antitesteket), melynek jellemzõje a bõrpigmentek elhalása, arcán és kezén hagyott nyomokat. Csöppnyi orrán ragtapasz van. Michael nem kívánja megmagyarázni a dolgot és késõbb a bõre állapotára vonatkozó kérdésekre a válasz adást Green megtagadja.

Magas és vékony. Jackson barna bõrdzsekit, piros inget, hajszálcsíkos nadrágot és a jellemzõ fehér zokni, fekete cipõ összeállítást viseli. Prince - sötét szõkés hajú - hasonló cipõbe és gyermek rendõr egyenruhába van öltöztetve. Kiegészítõje egy mûanyag bilincs, ami az övén lóg.

Ezek a kulcsok mûködnek! - jelenti be Paris, mielõtt visszamegy a közeli asztalhoz rajzolni.

A világos ülõgarnitúra kárpitozott székben ülve Jackson nyugodtnak és higgadtnak látszik. Nagylelkûen osztogatja a dícséreteket. Lenyûgözve érzi magát a másolatoktól, mint az Alien Ant Farm Smooth Criminal feldolgozása, beleértve a videóklipet, amely kemény, csipkelõdõ kritikát tartalmaz. Szemei felcsillannak, amikor az elkövetkezendõ film projectekrõl mesél: társrendezõ lesz Bryan Michael Stoller mellett májusban. Nevet a saját földrengés fóbiáján, de barátságtalanná válik, amikor a szó a zsarnoki apára terelõdik. Kiemeli örökké tartó gyermekkorát, fecseg a játékokról és a vidámparkokról.

Jackson rendíthetetlen önbizalmat sugároz saját zenei szakértelmével kapcsolatban és csak akkor válik ingerültté amikor a sajtóra kerül a szó. Ritka interjú alany, de Jackson belegyezett ebbe a találkozásba remélve, hogy kihangsúlyozhat egy üzenetet, amelyet gyakran elfed a pletyka.

Csak annyit mondok: gyógyítsd meg a világot és mentsd meg a gyerekeket! - mondta.

Jackson agresszíven kihívja a médiák figyelmét és spekulációt irányít rá. Ez bosszantás, amely arra készteti a csendes szavú sztárt, hogy felemelje hangját.

A fickó, aki a legtöbb gólt rúgja, mindig célpont. - panaszkodik - Ilyen az emberi természet.

Ahogy a Leave Me Alone-ban és a Tabloid Junkie-ban, Jackson elítéli a kíváncsi sajtót, úgy az Invincible Privacy dalában is: Folyton leselkedsz utánam, megzavarod a magánéletemet. Hagyd abba a rosszindulatú támadásokat a becsületem ellen.

Oldalán kísérõjével, Jackson zseniális nyugalommal néz szembe a kikérdezéssel és nincs utalás a tabukra.

KÉRDÉS: Hogy reagálsz a rólad szóló hamis cikkekre?
VÁLASZ: Nem figyelek rájuk. A rajongók tudják, hogy a bulvárlapok szemete marhaság. Õk mindig azt mondják nekem. Égessük el a bulvárlapokat. Iszonyatos, ahogy próbálnak megrágalmazni valakit. Találkoztam emberekkel, akik a találkozás után sírtak. Megkérdeztem: miért sírsz? Mire azt válaszolták: Mert azt gondoltam, hogy Te egy nagyképû alak vagy, de Te vagy a legkedvesebb ember. Megkérdeztem: Honnan vetted ezt? Azt mondták olvasták. Mondtam nekik: Ne hidd el azt, amit olvasol.

K: Ezek a híresztelések azért maradnak meg, mert Te nem cáfolod meg õket?
V: Nem. Régen nagyon sokat megcáfoltam. Oprah Winfrey csinálta velem a legnézettebb TV interjút 1993-ban. De a média hajlamos elferdíteni a szavaidat és elítélni téged. Inkább megtartom a szavakat a zenének és a mûvészetnek. Ilyenkor a valaha élt híres emberekre gondolok, akik kedvenceim voltak. Ha szemtõl szemben állhatnék Walt Disney-vel, vagy Michelangelo-val érdekelne engem, hogy mit csináltak a magánéletükben. A mûvészetükrõl szeretnék tudni. Rajongójuk vagyok.

K: Hogy vértezted fel magad a kritika ártalmai ellen?
V: Számítani kell rá, tudni, hogy meg fog történni és legyõzhetetlenné kell válni, azzá amivé mindig is tanítottak. Mindegy mi a szituáció, viseld el keményen, vasököllel.

K: A kritikusok azt mondják kikiáltottad magadat Pop Királynak. Te választottad ezt a címet?
V: Sose kiáltottam ki magamat semminek sem. Ha most azonnal felhívnám Elizabeth Taylor-t, õ megmondhatná, hogy õ kovácsolta ezt a kinevezést. Õ mutatott be engem - azt hiszem az American Music Awards mûsorán - és ezek a saját szavai voltak. Ez nem volt a forgatókönyvben. Személyes rajongója vagyok és véleményem szerint Õ a pop a rock és a soul királya. Aztán a sajtó kezdte mondogatni a Pop Királyt, majd a rajongók is. Nem tudom ki találta ki ezt az ön-kikiáltó szemetet.

K: A New York-i koncerteket úgy jegyezték, mint az elsõ amerikai fellépésedet 12 év óta. Ideges voltál?
V: Nem. Megtiszteltetés volt újra itthon a testvéreimmel. A producer a különbözõ mûfajok nagy nevû hírességeinek felvonultatását akarta. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy köszöntöttek engem. Ez egy szívmelengetõ, boldog és szórakoztató esemény volt.

K: Fontolgattok másik turnét a testvéreiddel?
V: Nem hiszem. Szivesen csinálnék velük egy albumot, de nem turnét. Õk szeretnének turnézni. De én szeretnék más dolgokkal foglalkozni. Egy turné fizikailag nagyon sokat kivesz belõlem. Amikor én a szinpadon vagyok, az olyan, mint egy 2 órás maraton. Meg szoktam mérni magamat minden show elõtt és után is. 4-5 kilót szoktam fogyni. Izzadtság mindenütt a szinpadon. Aztán odaérsz a szállodába, az adrenalin szinted a tetõponton van és nem tudsz elaludni. A következõ nap pedig megint fellépésed van. Kemény játék!

K: Ha nem turnézol, hogy fogod kielégíteni a közönség igényét, valamint a saját fellépési szükségletedet?
V: Akarok rendezni egy speciált önmagam és dalokat írni, amelyek megérintenek. Valami sokkal meghittebb dolgot akarok, ami a szívembõl, a lelkembõl jön egyetlen reflektor fényében.

K: Hogy hatott rád, amikor az Invincible a listák élére került itt és még számos országban?
V: Ez egy agyszerû érzés volt. Boldog könnyeket potyogtattam, látván a szeretetet.

K: Az Invincible jópár évig készült. A maximalizmusod lassította le a folyamtot?
V: Igen, eltartott egy darabig, mert sosem voltam megelégedve a dalokkal. Irtam egy csomó dalt, kidobtam õket és írtam újakat. Az emberek azt mondták: Õrült vagy? Ennek rá kell kerülnie az albumra. De én azt kérdeztem Az jobb, mint ez a másik. Csak 75 perced van egy CD-n és mi kihasználtuk.

K: Az Invincible albumot egyetlen téma alapján tervezted?
V: Sosem gondolkodok témákban. Hagyom a zenét, hogy megalkossa önmagát. Szeretem, ha a keveréke lesz mindenféle hangzásnak és színnek. Mindenkinek valami: az írországi kisgazdától a nõig, aki mosdót súrol Harlemben.

K: Minnél több dalt írsz annál könnyebben megy?
V: Ez a világ legkönnyebb dolga, mert Te nem csinálsz semmit. Nem szeretem ezt így kimondani, de ez az igazság. Az égbõl pottyan az öledbe egészében. Az igazi gyöngyszemek jönnek így. Ülhetsz a zongoránál és mondhatod: OK, most meg fogom írni a világ legnagyszerûbb dalát és semmi. De sétálhatsz az utcán, vagy zuhanyozhatsz, vagy játszhatsz és bum eltalál a fejeden. Rengeteget írtam így. Játszok a pinballal és egyszercsak fel kell szaladnom az emeletre a kis magnómért és elkezdem diktálni. Hallok mindent egészében, hogy mit fognak a vonósok játszani, a basszus, a csembaló és minden.

K: Nehéz lediktálni ezt a hangzást a magnószalagra?
V: Na ez az, ami elkeserítõ. A fejemben tökéletes, de át kell ültetnem ezt a szalagra. Mint ahogy (Alfred) Hitchcock mondta: A film be van fejezve. De neki azt még meg is kellett rendeznie. A dallal ugyanez van. Látod teljes egészében, aztán megvalósítod.

K: A hosszú távollét után vannak kétségeid a jelenlegi fontosságodról?
V: Soha. Én bízom a képességeimben. Kitartó vagyok. Semmi sem tud megállítani, amikor a fejembe veszek valamit.

K: Szeptember 11 után írtál egy segély dalt, a What More Can I Give?-t. Ez hogy áll most?
V: Még nincs befejezve. Újabb mûvészeket vonunk be és kezdek megelégedni a hangszereléssel is.

K: Meggyõzõdésed, hogy a zene a gyógyítás eszköze?
V: Ez egy mantra, ami megnyugtatja a lelket. Felér egy terápiával. Valami, ami kell a testünknek, mint az étel. Nagyon fontos, hogy megértsük a zene erejét. Akár egy liftben vagy, vagy egy áruházban, a zene befolyásolja ahogy vásárolsz, vagy ahogy a környezeteddel bánsz.

(Prince egy rajzot ad Jacksonnak. Ezt igazán méltányolom - mondja. Kell menned a mosdóba? Prince: Nem)

K: Az Invincible nem ért el record eladásokat. A Thriller túl nagy árnyékot vet?
V: Úgy van! Ez zsákutca, mert saját magad ellen versenyzel. Az Invincible legalább olyan jó, vagy még jobb is, mint a Thriller ez az én szerény véleményem. Sokkal többet kínál. Zenét ami él és túlél. Az Invincible nagy siker. Amikor a Diótörõket elõször bemutatták a világon kitört a botrány. Ami fontos, hogy a történet hogyan végzõdik.

(Prince elõkerült egy másik rajzzal. Mit ígértél nekem? - kérdezi Jackson. Hogy csendben maradok. Válaszol Prince és visszavonul.)

K: Az apaság hogyan változtatott meg téged?
V: Számos dologban. Kétségtelenül másképp kell értékelni az idõdet. A te felelõsséged, hogy gondoskodj róluk és helyesen neveld õket az illemre. De megadom magam és hagyok egy kis idõt a zenére, a táncra és az elõadásra is. Két különbözõ szerepet kell játszanom. Mindig nagy családot akartam, iskolás korom óta. Mindig mondom apámnak, hogy le fogom pipálni. Neki 10 gyereke volt. Én 11-et, vagy 12-t szeretnék magamnak.

K: Mire tanítottad a gyerekeidet?
V: Mindenképpen azt szeretném, hogy tisztelettudóak, tiszteletreméltóak legyenek és kedvesek mindenkihez. Azt monodom nekik, hogy mindegy mihez fognak, dolgozzanak keményen érte. Amit csinálnak, abban a legjobbak legyenek.

(Prince meredt szemekkel néz. Kérlek ne nézz így rám. - mondja Jackson nevetve.)

K: És mit tanítottak a gyerekeid neked?
V: Nagyon sokat. Az apaság eszedbe juttatja, hogy tedd azt, amit a Biblia mond. Amikor az Apostolok vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb Jézus szemében, õ csak annyit mondott: Egyõtök sem. Majd odahívott egy kisfiút és azt mondta: addig, amíg olyan alázatosak nem lesztek, mint ez a kisfiú. Ez emlékeztet arra, hogy legyél kedves és alázatos, hogy a dolgokat a gyerekek szemével nézd, gyermeki csodálattal. Nekem még mindig megvan ez a tulajdonságom. Engem még mindig elbûvölnek a felhõk és a naplemente. Tegnap kívánságokat mondtam a szivárvány alatt. Láttam a csillaghullást. Mindig kívánok valamit, ha látok egy hulló csillagot.

K: Mit szoktál kívánni?
V: Békét és szeretetet a gyerekeknek. (Prince visszajön és elszántan figyel.) Kérlek hagyd ezt abba. - mondja Jackson és finoman elfodítja a kissrác fejét. Nyugton maradnál?)

K: Azt mondtad azt tervezed, hogy házi iskolába küldöd a gyerekeidet. A hírnevedre tekintettel, hogy tudod biztosítani a normális életet nekik?
V: Teszed a legjobbat. Nem zárod el õket más gyerekektõl. Lesznek más gyerekek is az iskolában (Michael birtokán). Hagyom õket, menjenek, hogy megismerjék a világot. De nem jöhetnek mindig velem. Megrohannak és megtámadnak minket. Amikor Afrikában voltunk, Prince látott egy tömeg támadást az egyik hatalmas bevásárló központban. Az emberek összetörtek mindent, szaladtak és sikitoztak. A legnagyobb félelmem az, hogy a rajongók megsérülnek és ez meg is történik. Láttam szilánkokra törött üveget, vért és mentõautókat.

K: Neheztelsz amiatt, hogy a sztárság elvette a gyermekkorodat?
V: Igen. De ez nem harag, hanem fájdalom. Az emberek látnak engem egy vidámparkban, vagy hogy jókat szórakozok más gyerekekkel és azt gondolják: Neki erre nem volt lehetõsége, amikor gyerek volt. Sosem volt lehetõségem, hogy olyanokban részt vegyek, amiket más gyerekek imádtak: barátoknál, osztálytársaknál aludni, partikat csinálni, vagy trick-or-treat-ezni (a gyerekek jelmezben járják a környéket mondván: megvendégelsz, vagy megviccellek?, mire cukorkákat kapnak). Nem volt karácsony és nem volt ünnep. Igy most megpróbálsz ellensúlyozni valamit azokból a veszteségekbõl.

K: Békét kötöttél az apáddal?
V: Most sokkal job a viszonyunk. Az apám most sokkal kedvesebb ember. Azt hiszem felismerte, hogy a gyerekei jelentenek számára mindent. Ha nincs családod, semmid nincs. Õ egy kedves ember. Annak idején mi megrettentünk, ha csak felbukkant. Halálosan féltünk. De azóta, õ jó irányba változott. Remélem nem volt túl késõ.

K: A zene mutatott kiútat a gyermekkori kellemetlenségekbõl?
V: Persze. Otthon mi állandóan énekeltünk. Több szólamú dalokat énekeltünk, míg mosogattunk. Kitaláltunk dalokat, amíg dolgoztunk. Ez az, ami kiválóvá tett minket. Kell az a tragikus esemény, az a fájdalom, amibõl meríthetsz. Ez az, ami a bohócot naggyá teszi. Szinte látod, hogy fájdalmai vannak a maszk mögött. Õ valami más kívülrõl. Chaplin volt az, aki olyan csodálatosan tudta ezt csinálni, jobban mint bárki más. Én is le tudom játszani azokat a pillanatokat. Sokszor nehéz idõket éltem át.

(Prince visszajött. Nekitámaszkodik a széknek és szájtátva figyeli a pop királyát. Kérlek ne nézz így rám - kérleli Jackson, láthatóan elbátortalanodva a kisfiú fürkészõ tekintetétõl. Igy nem könnyíted ezt meg nekem. Mindketten kuncognak, majd Jackson incselkedve figyelmezteti: Nem kapod meg a beígért csokit.)

K: A vallásosságod okozott valaha is konfliktust a zenéd, vagy táncod szexis természetével?
V: Nem. Én szerelmes dolgokról énekelek és ha az emberek úgy értelmezik, hogy az szexi, hát tegyék! Sosem használok csúnya szavakat, mint néhányan a rapperek közül. Szeretem és tisztelem a munkájukat, de úgy gondolom, túlságosan tisztelem a szülõket, az anyákat és az idõsebb embereket. Ha írnék egy dalt amelyben csúnya szavak vannak és látnék egy idõsebb hölgyet a közönség között, elsüllyednék.

K: És mi van a védjegyeddel, a lábad közé nyúlkálós mozgásokkal?
V: Azt a Bad-nél kezdtem el csinálni. Martin Scorsese rendezte azt a rövidfilmet a New York-i metróban. Én engedtem, hogy a zene irányítson. Emlékszem, amikor Martin azt mondta: Ez egy nagyszerû felvétel lett. Szeretném, ha megnéznéd! Szóval visszanéztük és csak annyit mondtam: aaaah! Nem voltam tudatában, hogy ezt csináltam. De azután már mindenki más is csinálta, még Madonna is! De ez egyáltalán nem szexuális töltésû.

K: Mivel töltöd a szabadidõdet ezekben a napokban?
V: Szeretek csacsiságokat csinálni: csatázni vizzel töltött lufikkal, habos süteményekkel, és tojásokkal. (Prince-hez fordul) Itt jön egy nagy adag! Azt hiszem ezt már sosem növöm ki. A házam mellett építettem egy vizballon erõdöt két állásponttal a piros és a kék csapatnak. Van két ágyúnk is, amely 16 méterre tudja lõni a vizet és csúzli, ami a vizes lufikat lövi ki. Vannak hidak és rejtekhelyek, ahova el lehet bújni. Imádom!

K: A show businessben eltöltött 38 év után a rajongók még mindig megrohannak. Már immunis vagy az agyondicsérésre?
V: Ez mindig jó érzés. Sosem vettem magától értetõdõnek. Sosem szállt a fejembe a büszkeség és sosem gondoltam, hogy jobb vagyok, mint a szomszéd bácsi. Ha szeretnek, az csodálatos! Ez a fõ oka, hogy ezt csinálom. Úgy érzem kénytelen vagyok ezt csinálni, hogy megadjam az embereknek a mindennapokból való menekülés, az ábrándozás érzését. Élvezet a szemnek és a fülnek. Úgy gondolom ezért vagyok itt.

K: Miért gondolod, hogy az emberek féltékenyek?
V: Ha visszanézel a történelemben, ugyanez történt mindenkivel, aki valami csodálatos dolgot vitt véghez. Ismerem jól a Disney családot és Walt lánya mesélte nekem, hogy milyen nehéz volt nekik, amikor iskolába jártak. A gyerekek azt mondták. Utálom Walt Disneyt. Õ nem is vicces. Nem akarjuk nézni õt. Charlie Chaplin gyerekei - akiket szintén jól ismerek - kénytelen voltak kivenni a gyerekeiket az iskolából. Elkezdték szekálni õket: A nagypapád hülye. Nem vices. Nem szeretjük. Pedig õ egy zseni volt! Szóval meg kell szoknod ezt a féltékenységgel! Azt gondolják ezzel ártani tudnak neked. Semmi sem árthat nekem. Minnél nagyobb egy sztár, annál nagyobb célpont. Végülis, legalább beszélnek rólad. Amikor már nem beszélnek, akkor kell aggódni.

K: Hogy készültél fel a koncert speciálra (amelyet a CBS adott le) fizikailag? Edzettél?
V: Utálok edzeni. Ki nem állhatom. Az egyetlen fizikai gyakorlat amit csinálok az a tánc. Az az edzés! Azért szeretem a karatét és a kung-fu-t, mert az mind tánc. De a felülések? Soha!

K: Fenyegetõen hatott rád valamelyik szupersztár a mûsorban?
V: Nem! Szeretek elõadókat nézni. Az is egyfajta iskola számomra. Mindig tanulok. Igazán inspiráló volt.

K: Te jobban bolondulsz a modern zene iránt, vagy a régebbit szereted?
V: Szeretem a korábbi zenéket. Azok sokkal dallamosabbak. Ma az emberek az ütemre a ritmusra támaszkodnak, ami jó, de én most is azt mondom, mint mindig a dallam a király. Kell, hogy dúdolni tudd.

K: Dolgoztál már rengeteg különbözõ zenésszel. Mi vonz egy különösen jó munkatárshoz?
V: Ha látok valami rejtett képességet bennük, mint mûvész, vagy zenész. Adok nekik egy ütemet, egy sort, vagy egy frázist, hogy megnézzem hogy játszák le, hogy adják elõ. Néha egész nap ezt csináljuk és még mindig nem jó.

K: Ezt a leckét a szüleidtõl tanultad?
V: A szüleink arra tanítottak, hogy mindig tisztelettudóak legyünk és mindegy mivel foglalkozunk, adjunk bele mindent. Legyünk a legjobbak, ne a második legjobbak.

K: Gyakran követnek rajongók hadai. Valaha is féltetted a saját épségedet?
V: Soha. Pontosan tudom, mit tegyek, ha forróvá válik a helyzet, hogy játszam ki õket. Ameddig látnak téged, addig õrültek, de el tudsz tûnni a forgószél belsejében. Ha lemerülsz a víz alá és nem látnak téged, akkor lecsillapodnak.

K: Úgy látszik a közvetlen környezetedben vannak nagyon fiatal barátok és sokkal örgebbek is. Mi köt össze az olyan emberekkel, mint Marlon Brando, vagy Elizabeth Taylor?
V: Ugyanolyan életet éltünk. Õk is a show businessben nõttek fel. Egymásra nézünk és az olyan, mintha a tükörbe néznénk. Elizabeth-ben van egy kislány, akinek sosem volt gyerekkora. Minden nap a díszletek között volt. Szeret játszani egy új szerkentyûvel vagy játékkal és teljes bámulattal tölti el. Elizabeth csodálatos ember. Csakúgy mint Brando.

K: Mi lett a terveddel, hogy vidámparkokat építesz Európában és Afrikában?
V: Még mindig dolgozunk rajta. Nem mondhatom meg, hogy hol. Én szeretem a vidámparkokat. Szeretem látni a gyerekeket, amikor eljönnek és jól érzik magukat a szüleikkel. Ez nem olyan, mint régen, amikor a felraktad a gyermekedet a kõrhintára és te ültél a padon sósmogyorót rágcsálva. Most együtt élvezhetitek velük! Közös öröm a családnak, ami erõsíti az egységet.

Edna Gundersen, USA TODAY