Michael és testvérei 1972-ben és 1979-ben is kongresszusi kitüntetést kaptak, amelyet a fiatalságra gyakorolt pozitív hatásuk miatt vehettek át. Egyesek szerint azonban sokkal inkább azért kaptak állami elismerést, mert frenetikus sikereik csúcsán is elzárkóztak a szélsõséges fekete mozgalmaktól, s mindenkit nyugalomra intettek környezetükben. Sajtótájékoztatóik alkalmával kínosan ügyeltek arra, hogy még csak véletlenül se használjanak lázadónak tûnõ kifejezéseket.

Ronald Reagen, az Egyesült Államok egykori elnöke egy korábbi TV mûsorban úgy emlékezett vissza Michael Jackson 1984-es látogatására a Fehér Házban, mint kormányzásának egyik legkülönösebb és legdöbbenetesebb napjára.

1984-ben Reagen, mint Michael nagy Rajongója, úgy döntött meghívja a Fehér Házba az akkor még alig 26 éves énekest, apropóként pedig különleges díjjal tünteti majd ki. Valójában a kormányzatnak akkor már évek óta az volt a célja, hogy csillapítsa a feketék és fehérek között kialakult ellentéteket az országban. Ehhez a feladathoz Michael személye tökéletes volt, hiszen egyedüliként a szórakoztatóiparban mind a feketék, mind a fehérek között fantasztikus sikereket ért el. S persze Reagen imázsának sem jött rosszul az, hogy a popsztárhoz "dörgölõzhetett" néhány fénykép erejéig.

Csakhogy nem ment minden olyan könnyen. Amikor Michael megérkezett a Fehér Házba, s kiderült, hogy soha nem látott újságírói tömeg vette körül az épületet, illetve bent is egy csomó ember várja a sztárt, Michael pánikba esett, s félredobva minden illemszabályt azonnal berohant az ovális iroda melletti WC-be, ahonnan csak Nancy Reagennek sikerült "kiimátkoznia".
Kompromisszumot kötöttek, s a Michaelre várók közül kitessékelték a felnõtteket a szabad ég alá. Jackson gyorsan üdvözölte a gyerekeket, majd Nancy és Ronald Reagen társaságában rövid sajtótájékoztatót tartottak a Fehér Ház elõtt. Mindenki megdöbbenésére Michael mindössze egy-két szót motyogott a mikrofonba, majd rendkívül gyorsan távozott is.

Jackson 1992-ben és 1996-ban vett részt Bill Clinton kampányában, mindkét alkalommal õ számított a legnagyobb attrakciónak. Egyik alkalommal együtt énekelt a színpadon Bill és Chelsea Clintonnal, illetve a First Ladyvel.

Késõbb közös érdekeltségük volt több alapítványban is, egy 2000-es bálon szabályosan üzengettek egymásnak beszédeikben.

Michael jó kapcsolatot tartott fenn az idõsebbik Bushhal is, aki 1989-ben hasonló céllal hívta a Pop Királyát a Fehér Házba, mint elõdje, ez alkalommal Michael kapta az Évtized elõadója kitüntetõ címet.
Az ifjabbik Bushhal állítólag 2001. Októberben találkozott a legnagyobb titokban, amikor is az áldását adta arra, hogy az elkészült 'What More Can I Give' címû jótékonysági dala lehessen a tragédiák hivatalos himnusza.

Carter elnökkel szintén jó kapcsolatot tudhat magáénak évek óta. Közösen hajtottak végre több jótékonysági akciót, többek között Magyarországon is.

A felsorolás azonban korántsem teljes, már ami a befolyásos vezetõket illeti. Michael koncerteit élvezettel hallgatta a Pápától kezdve az Anyakirálynõig mindenki. Utóbbiak magánbeszélgetésre is meghívták õt. Diana hercegnõ halála napjáig hívogatta telefonon Michaelt, Nelson Mandelával és Albert herceggel pedig meghittnek mondható kapcsolatot tudhat magáének.